Magunkról Bemutatkozás Az újlengyeli alapítású egyesület nevét a Vatyai kultúráról kapta. Újlengyel múltja messzi időkre nyúlik vissza: középső bronzkori (ie. 1800) leleteket is találtak itt.  A bronzkori leletek azt bizonyították, önálló kultúra létezett itt, ami a "Vatyai kultúra" nevet kapta - Vatya Újlengyel egyik elődtelepülése volt. A feltárt sírleletek urnái, edényei arról is tanúskodnak, hogy a középső bronzkor békés évszázadai alatt a Kárpát-medence népei gazdagságban, fejlettségben túlszárnyalták Közép- és Nyugat-Európa egykori lakosságának életszínvonalát. Az elődtelepülés, Vatya emlékét ma dűlőnév őrzi. Vatya pusztán terült el az a temető, mely névadó lelőhelye volt a bronzkori kultúrának. 1909-ben Kada Elek irányításával 364 urnasírt tártak fel. A "Vatyai kultúra" hazai területen alakult ki az i.e. 1600 körüli időkben. Legnagyobb kiterjedése idején a magyar medence középső részét töltötte ki. Újlengyel két Árpád-kori település között terül el: Vatyapuszta és Pótharaszt. Erre utal a falu címerében a két csillag. A honfoglalás után a XI-XIII. században alakult ki az a már magyar település, melyet 1302-ben Vatha néven említ egy oklevél. A későbbi Vatya jelentősebb falunak számított, templommal is rendelkezett. A török megszállás alatt az 1590-ben kitört "hosszú háború" következtében a falu teljesen elpusztult, elnéptelenedett. Az emberek szétszóródtak, tanyákra menekültek. A későbbi időkben a tanyás település volt jellemző Vatya pusztára. A Vatyai kultúra egyik központja itt Újlengyel helyén virágzott, azonban a környező településeket is magában foglalta. Ennek megfelelően a környékbeli térségből is vannak soraink között: Újhartyán, Pusztavacs, Dabas. Újlengyel főutcája szerves folytatása a budapesti Nagykőrösi útnak. Itt hajtották fel a pesti vásárba az állatokat. A török hódítás idején a török hadak is itt mentek fel Pestre és közben szétdúlták, kifosztották az útba ejtett településeket. Ezért a lakosok szétszéledtek és a környéken elbújva tanyákon húzták meg magukat. Ez vezetetett a fejlett tanyavilág létrejöttéhez a térségben, mely később vonzotta a betyárokat is. A település romantikus múltjához tartozik a betyárvilág egy-egy emléke, ezért ezen hagyományok ápolását is célul tűzte ki az egyesület. A Pótharaszti kiserdőben betyárcsárda üzemelt, itt „fejtette ki tevékenységét” többek között a hírhedt betyár: Bogár Imre. A honfoglalás kori íjászat és hagyományos magyar harcművészet a Baranta mellett céljaink között szerepel még többek között a Kárpát-medencei kultúra ápolása, a tanyai betyárvilág hagyományainak ápolása, az igazi, valós magyar történelmünk megismerése és megismertetése, amire méltán büszkék lehetünk, hisz a finn-ugor elméletet már senki nem ismeri el a világon csak a Magyar Tudományos Akadémia tartja még mindig magát hozzá. Az egyesület megalakulásának gondolata egy táborfalvi íjászversenyen fogant meg 2009. október 10-én, aztán 2010. január 11-én meg is lett tartva az alakuló ülés. Az egyesület az alakulás évében igen aktív volt, egy tucat harci bemutatót tartott, ennél is több rendezvényen vett részt, majd a bejegyzését követően egyre többen csatlakoztak hozzánk. Kulturális események szervezésében, rendezésében részt vállalunk, szerepelünk. Beindítjuk a táncház életet a faluban, hagyományos magyar harcművészetre, kultúrára, gondolkodásmódra tanítjuk a gyerekeket baranta edzéseket tartva. Igyekszünk minél több embert megtanítani magyarul élni és gondolkodni, ameddig még nem késő. Mindezt tesszük önzetlenül, minden féle anyagi szolgáltatás elvárása nélkül. Volt amikor 5-10 embernek tartottunk harci bemutatót és mondtuk el miért legyen büszke arra hogy magyar és volt amikor mindezt több száz ember előtt tettük, de mindig teljes odaadással és hivatástudatból. Az egyesület 2011 nyarán első saját íjászversenyére ill. hagyományőr tábor és találkozó megrendezésére készül Újlengyelben. Isten áldja Vatya népét, Isten áldja a Kárpát-medencét, Isten áldja meg Magyarországot, Isten áldjon meg minden magyar embert!